120 centiméternyi megértés

Ma nem volt különösebb oka annak, hogy nekiüljek egy újabb poszt megkreálásának, de úgy éreztem, van egy rövid gondolatom, amit  kiadnék magamból. Nemrég olvastam el Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton könyvét, ami meggyőzött róla, hogy nem járok rossz úton a gondolkodás ösvényén. Viszont, ami igazán jól indukálta a ma leírt sorokat az egy wikipédia cikk. 

Azon kevesek közé tartozom, akik nem csak filozofálni szeretnek, de a matekot is magukénak érzik, így unalmas perceimben újabban a mátrixelméletet olvasgatom. Ez a matematikának már nem a kezdő szintje, inkább a haladónak nevezném, amit a mérnökök, és matematikával foglalkozó szakemberek alkalmaznak. Bár a mérnönk életében is talán csak az iskolaévek során kerül el, mivel egy kifejezetten absztrakt területről beszélünk. Ugyan, maga a mátrix nem számít azon matematikai fogalmak közé, melyeket nehéz lenne alkalmazni, megérteni már annál inkább problémás. Egy időben egy matematikus ismerősömet is nyaggattam különféle, idiótábbnál is idiótább kérdésekkel és elképzelésekkel, de hiába beszélgettünk akkoriban erről a témáról. Ma, érettebb fejjel, többet értek a puszta wikipédia cikk alapján ebből a jelenségből, mint akkor egy matematikus segítségével. Kifejezetten vicces ez a jelenség, de úgy látszik, az ember tényleg bölcsebb lesz az idő múlásával. 
Nos, nem akármit olvastam, hanem belementem a sűrűjébe és a determinánsról kezdtem el informálódni. Kijelenthetem, hogy a tudásom kevés ehhez. Nem arról van, szó, hogy a leírtakat ne értettem volna, ugyanakkor mégis. A magyarázatból hiányzott az a rész, ami számomra érthetővé teszi a jelenséget. Hiába tudnám alkalmazni, biztosan képtelen lennék helyesen továbbhaladni vele. Mivel magát a mátrixot sem értettem még meg teljesen, így a hozzá kapcsolódó bonyolultabb fogalmakkal esélyem sincs; minden esetre meglehetősen kevés. 
Ezt követően a vécén jöttem rá, hogy az ember már elérte azt az intelligencia szintet, ami miatt lehetetlen megértetni bizonyos fogalmakat más embertársaikkal. Vannak olyan fogalmak a nyelvünkben, amik az absztrakciójuk mértékétől függően magyarázhatatlanná válnak. (És ebben a pillanatban eszméltem rá, hogy a most leírtak mennyire kulcsfontosságúak abban az elméletben, amin épp dolgozom) 
A jelenség szemléltetésére nem kell embereket használni alanyként, elég, ha egy beszélni tudó kétdimenziós, pálcikaembert és egy hagyományos embert vizsgálunk meg. Tegyük fel, hogy értik egymás nyelvét és tudnak kommunikálni, ha a háromdimenziós ember azt a síkot érinti, ahol a pálcikaember él. A három dimenziós épp lelkesen meséli a pálcikának, hogy mennyire magasra tudott felugrani. Erre a pálcikaember csóválja a fejét és megkérdezni: mi az a "felugrani"? Hiszen az ő életében nem létezik sem a "fel", sem az "ugrani". Ennek a fogalomnak a megértéséhez a következő lépéseken kell keresztül mennie:
1. Meg kell értenie, hogy a vele kommunikáló lény nem az alakját, hanem a helyzetét változtatja, mikor beszélgetnek.
2. Meg kell értenie, hogy ez a jelenség egy plusz térdimenziónak köszönhető.
3. Meg kell értenie, hogyan tud az "x" és "y" tengelyre egyszerre merőleges "z" tengelyt állítani, hogy egyáltalán elképzelhesse a jelenséget. (Próbáljuk meg ezt a 3D tengellyel megtenni és állítsunk bele egy olyan "w" tengelyet, ami az eddigi háromra egyszerre merőleges. Ugye, hogy nem könnyű? :) ) 
4. Meg kell értenie, hogy a "fel" egy olyan fogalom, mely a "z" tengely irányában történő egyik mozgást jellemzi.
5. Meg kell értenie, hogy az "ugrani" egy olyan tevékenység, mely többek között a "fel" irányban is történik. 
6. Meg kell értenie, hogy a három dimenziós térben nem lehet olyan könnyedén mozogni, mint a kétdimenziósban, mert hat ránk egy olyan erő, ami egy kétdimenziós felülethez tapaszt.
7. Meg kell értenie, hogy az "ugrani" egy olyan, többek között "fel" irányú mozgás, mely a kétdimenziós felülethez tapasztó erő ellenében alkalmazott.
8. Meg kell értenie, hogy a "felugrani" egy olyan formája az előbb említettnek, mely kizárólag a "fel" irányban történik.
9. Meg kell értenie, hogy a háromdimenziós ember által mondott magassági méret egy távolság. 
10. Meg kell értenie, hogy a távolság egy olyan egyenes mentén mérődik, mely a valóságban nem is létezik, csak puszta idea, így hiába keresné a saját világában rá a példát. Hiszen, amennyiben nem egy tökéletesen sík és minden irányban végtelen helyen él, a síkjának a térben alakja van. Ha most elnézek egy irányba ebben a szobában, nem látok egy ilyen felületet sem. Ezért az ő világában a távolság olyan egyenesekkel is mérődhet, melyek egy idő után saját magukon is átmennek. Például a mellettem álló földgömbre lépve kifejezetten nehezen állapíthatá meg, mennyire van távol a szekrény. Így a "távolság", mint fogalom talán ismeretes számára, de ennek mértékét már nem képes megállapítani minden esetben, Sőt talán emiatt egyetlen esetben sem. 
11. Meg kell értenie, hogy a távolság mérése során sok kis távolság összegeként hivatkozva beszélünk. Vagyis képesnek kell lennie egy olyan fogalom továbbgondolására, ami az ő világában teljesen más. 
12. Meg kell értenie, hogy soha sem fogja teljesen érteni a jelenséget, mivel képtelen azt valójában megtapasztalni bármilyen módon. 
Kedves kétdimenziós barátunk csak ezek után érti majd meg teljesen a "120 cm magasra felugrottam" kifejezést. Viszont nem kell pálcikaembernek lenni ahhoz, hogy valaki ennyire ne értse meg a másik mondandójában az egyik fogalmat. Mikor én próbálkoztam a determinánsal, meg kellett küzdenem a mátrixot definiáló absztrakt kifejezések hadával, beleértve mindenféle matematikai nyelven íródott képletet, majd ezeknek fölé menve egy szinttel, újabb absztrakt fogalmakkal definiált absztrakt fogalmat kellett volna úgy megértenem, hogy az előző lépcsőfok jelentésével sem vagyok teljesen tisztában (még mindig). A tapasztalatom az, ebben az esetben nem a kivételt, hanem a szabályt jelképezem. Amerre nézek, mindenhol az értetlenséget látom, melyet a szakemberek nyelvezete okoz. Egy absztrakt fogalmat csak egy kevésbé absztrakttal lehet magyarázni, de ha a kevésbé absztrakt összetettségével is csak annyit tudunk kezdeni, hogy még kevésbé absztrakt fogalmakkal kellene a magyarázó szavakat magyarázni, akkor az eredeti kifejezést soha nem fogjuk a jelenlegi tudásunkkal megérteni. Egy átlagos ember pedig ezen a szinten áll. Nem fogja megérteni, mi az a szintagma, a fraktál, a piaci rés, a vita, az erőszak. Manapság a legközepesebb életet élik a nyugati emberek, így a leírtak közül az átlaguk egyik fogalmat sem érti, annak ellenére, hogy minden nap találkozik vele. Ebből kifolyólag pedig félreértelmezi ezeket. Azt hiszi, hogy az erőszak, ha otthon megüti a feleségét, az vita, ha ordibál vele és ő visszaordibál, és piaci rés, az ami pénzt hoz a házhoz, ha a vállalkozás ezt kihasználja. Pedig az erőszak, ha valaki puszta kezével végez egy gyerekkel miután ájulásig erőszakolta, vita, ha nem egyező véleményeket kultúrált formában ütköztet és a piaci rés egy lehetőség, mely az új dolgok megteremtésére szolgál. 
Természetesen azt is mondhatjuk, hogy mindkét állítás igaz, az általam említett és az átlag ember véleményének gondolt is, csak más a mérték, a szemszög, a nézőpont, a prioritás... Viszont ezen szavak pontosan azért jöttek létre, hogy olyan téves elképzeléseket tegyenek igazzá egy fogalommal kapcsolatban, melyek féligazságokon alapulva nem fedik le a valóságot. Ezért lehet erőszak az ütés és a gyilkosság, lehet vita az üvöltözés és az eszmecsere, és lehet piaci rés a vállalkozás pénzszerzési lehetősége és az új dolgok teremtésére kínálkozó lehetőség egyszerre. Pusztán tekerni kell egyet a fogalmat magyarázó fogalmakon, hogy az adott illetőnek igaza maradjon.

Ez a mentalitás vezette az emberiséget arra az útra, melyen a fogalmainak megértésére még a szakemberek között is kevesen képesek, az átlagembereket pedig különböző kiegészítésekkel fegyverezték fel, hogy megtanulhassanak a legkisebb mértékben is kommunikálni ezekkel a szakértőkkel anélkül, hogy maguk azzá válnának.